Írassuk ki 1993. febr. 25. formában a dátumot!

A teljes kód:

ho = ["jan", "febr", "marc", "apr", "maj", "jun", "jul", "aug", "szept", "okt", "nov", "dec"]

📌 Létrehozunk egy listát ho néven, amely a hónapok rövidített nevét tartalmazza. A program ezt fogja használni a dátum átalakításánál.

datum = "19930225"

📌 Egy dátumot adunk meg karakterlánc (string) formátumban, amely tartalmazza az év, hónap és nap információit egymás után.

ev = datum[:4]

honap = datum[4:6] 

nap = datum[6:8]

📌 Felbontjuk a dátumot három részre:

• datum[:4] – Az első négy karakter lesz az év (1993).

• datum[4:6] – A következő két karakter a hónap (02).

• datum[6:8] – Az utolsó két karakter a nap (25).

print(ev) 

print(honap) 

print(nap)

📌 Kiírjuk az év, hónap és nap értékét a képernyőre, hogy ellenőrizni tudjuk a felbontott adatokat.

index = int(honap) - 1

📌 Átalakítjuk a hónapot számmá (int()), és kivonunk belőle 1-et, mert Pythonban a listák indexelése 0-tól kezdődik. Például ho[0] a "jan", ho[1] a "febr", stb.

print(f"{ev} {ho[index]} {nap}")

📌 Kiírjuk az átalakított dátumot, ahol a hónapot már a rövidített névvel helyettesítettük.

Összegzés

✅ Ez a program egy karakterláncból kivágja az év, hónap és nap adatait, majd a hónaphoz hozzárendeli a megfelelő rövidített nevet a ho listából. ✅ Az int(honap) - 1 átalakítja a hónap számát úgy, hogy a megfelelő indexet adja a listában. ✅ A végeredmény egy könnyen érthető dátumformátum, például: 1993 febr 25.

ho = ["jan", "febr", "marc", "apr", "maj", "jun", "jul", "aug", "szept", "okt", "nov", "dec"]

datum = "19930225" 

ev = datum[:4] 

 honap = datum[4:6] 

 nap = datum[6:8] 

 print(ev) 

print(honap) 

print(nap) 

index = int(honap) - 1 

 print(f"{ev} {ho[index]} {nap}")

Ahogy futtatta a programot, megjelent a következő kimenet:

1993 02 25 1993 febr 25

Egy régi városi beruházás

Egy kisváros archívumában dolgozott Bence, egy kíváncsi adatkezelő, akinek szenvedélye volt a régi dokumentumok rendszerezése. Egy nap különös kódolt dátumokat talált egy régi iratkötegben. Az évszámokat könnyen felismerte, de a hónapokat számokkal jelölték, és nem tudta biztosan, hogyan kell értelmezni őket.

Elhatározta, hogy készít egy kis programot, amely segít neki átalakítani ezeket a titokzatos dátumokat érthető formába. Így született meg a következő Python-kód:

ho = ["jan", "febr", "marc", "apr", "maj", "jun", "jul", "aug",

"szept", "okt", "nov", "dec"]

datum = "19930225"

ev = datum[:4]

honap = datum[4:6]

nap = datum[6:8]

print(ev)

print(honap)

print(nap)

index = int(honap) - 1

print(f"{ev} {ho[index]} {nap}")

Ahogy futtatta a programot, megjelent a következő kimenet:

1993

02

25

1993 febr 25

Ez volt az áttörés! A dátum végre emberi formát öltött, és Bence képes volt értelmezni az iratokban szereplő napokat.

Miközben egyre több régi feljegyzést alakított át a programjával, egy váratlan felfedezést tett: a dokumentumok között volt egy elveszett szerződés, amely egy régi városi beruházás részleteit tartalmazta. A dátumokból kiderült, hogy az építkezés korábban kezdődött, mint ahogy hivatalosan állították!

Bence izgatottan mutatta be a felfedezését a városházán. Az iratok alapján sikerült tisztázni egy félreértést, és a város történetének egy kis darabja helyreállt.

Ettől a naptól kezdve a városháza minden archívumkezelője Bence programját használta a régi dokumentumok feldolgozásához. És így egy egyszerű Python-skript nemcsak a múlt dátumait fejtette meg, hanem egy rejtett történetet is feltárt.