
3_SZAMOLAS_FEL_LE
3_SZAMOLAS_FEL_LE.py

n = int(input("Kérem a számot (n >= 1): "))
print("Felfele számolás:")
for i in range(1, n + 1):
print(f"{i} Python")
print("\nLefele számolás:")
for i in range(n, 0, -1):
print(f"Python{i}")
n = int(input("Kérem a számot (n >= 1): "))
- A program bekéri a felhasználótól egy számot, amelynek értéke nagyobb vagy egyenlő 1-gyel. Az input függvény bekéri a felhasználótól a bemenetet, ami egy szöveg (string) lesz. Az int függvény átalakítja ezt a szöveget egy egész számmá, amit az n változó tárol el.
print("Felfele számolás:")
- A print függvény kiírja a "Felfele számolás:" szöveget a képernyőre, hogy jelezze a felfelé számolás kezdetét.
for i in range(1, n + 1):
- A for ciklus segítségével az i változó értékei 1-től (inclusive) n-ig (inclusive) terjednek. Ez azt jelenti, hogy a ciklus n-szer fog lefutni.
print(f"{i} Python")
- A print függvény kiírja a képernyőre az i értékét és a Python szöveget. Az f"{i} Python" egy úgynevezett f-string, ami lehetővé teszi a változók beillesztését a szövegbe. Az i aktuális értéke jelenik meg, majd a Python szöveg követi.
print("\nLefele számolás:")
- A print függvény kiírja a "\nLefele számolás:" szöveget a képernyőre, ahol a "\n" új sort jelez. Ez a rész a lefelé számolás kezdetét jelzi.
for i in range(n, 0, -1):
- A for ciklus segítségével az i változó értékei n-től (inclusive) 0-ig (exclusive) csökkennek. A range(n, 0, -1) kifejezés létrehoz egy sorozatot, amely n-től indul és 0-ig tart (de 0-t nem tartalmazza), és minden lépésben 1-et von le az i értékéből.
print(f"Python{i}")
- A print függvény kiírja a képernyőre a Python szöveget és az i értékét. Az f"Python{i}" f-string segítségével az i aktuális értéke a Python szöveg után jelenik meg.
Felfele számolás:
1 Python
2 Python
3 Python
Lefele számolás:
Python3
Python2
Python1
A Csillagok Dalai
Egy távoli galaxis peremén, ahol az űr sötétje csak a milliónyi csillag ragyogása törte meg, élt egy különös népség: a Csillagénekesek. Ők voltak az univerzum dalnokai, akik minden este megszámolták a csillagokat, és mindegyiknek külön dalt énekeltek.
A legfiatalabb Csillagénekes, Luma, mindig is csodálta az égen szikrázó pontokat, de egy gondja volt: túl sok volt belőlük.
– Hogyan énekelhetnék mindegyiknek egy dalt, ha még megszámolni sem tudom őket? – sóhajtott.
Egy este, amikor már nagyon elkeseredett, találkozott egy titokzatos fénylénnyel, aki egy ősi tudást hozott el neki: a számolás varázslatát. Egy pergamenen furcsa jelek álltak:
n = int(input("Hány csillagot számoljak ma este? "))
print("Felfelé számolás:")
for i in range(1, n + 1):
print(f"{i} csillag ragyog")
print("\nLefelé számolás:")
for i in range(n, 0, -1):
print(f"Csillag {i} dala szól")
Luma kíváncsian nézte a kódot.
– Ez azt jelenti, hogy ha megadom, hány csillag van, akkor a varázslat megszámolja őket helyettem?
A fénylény bólintott.
– Próbáld ki!
Luma mély levegőt vett, és kimondta:
– 10.
A varázspergamen pedig életre kelt:
Felfelé számolás:
1 csillag ragyog
2 csillag ragyog
3 csillag ragyog
…
10 csillag ragyog
Lefelé számolás:
Csillag 10 dala szól
Csillag 9 dala szól
Csillag 8 dala szól
…
Csillag 1 dala szól
Luma elmosolyodott.
– Most már minden csillagnak megadhatom a saját dalát!
Attól a naptól kezdve az univerzum minden csillaga dalban született meg és dalban aludt el. Luma pedig soha többé nem félt a végtelen égbolt számtalan fénypontjától – hiszen tudta, hogy a számok mindig segítenek neki. ✨
Vissza