FUGGVENY_REPEAT.py

• Készítsük el az y:= x*(x+2)*(x-3) függvény értéktáblázatát!

A program kéri az értéktáblázat kezdőpontját és végpontját, az a ill. b változók értékét. A d változó értékével adjuk meg, hogy milyen lépésközökként számítsa ki a program az x-hez tartozó függvényértéket, y-t.

Az x változó lesz a ciklusváltozó, az a változó kezdő értéke, a b változólesz a ciklusváltozó végértéke.

Abban az esetben, ha a b változónak értéke kisebb, mint az a változó értéke, a program egyszer sem hajtja végre a ciklusmag utasításait, ha a while elől tesztelő ciklusutasítással készítjük az értéktáblázatot.

A while-do ciklusszervező utasítással szervezett (létrehozott) ciklus legalább egyszer végrehajtja a ciklusmag utasításait. Csak a ciklusmag végére érve történik vizsgálat. A függvényt az Excel táblázatkezelő programmal rajzoltuk meg.

Az x és y változók értékeit a fuggveny.ki szövegállományba íratjuk ki, tabulátor '\t' karakterrel elválasztva. (Lásd 4.fejezet)

FUGGVENY _REPEAT.py

import math

print("Kezdoertek-Vegertek-Lepeskoz")

values = input("Írd be a kezdőértéket, végértéket és lépésközt (a b d): ").split()

a = float(values[0])

b = float(values[1])

d = float(values[2])

with open("fuggveny.ki", "w") as ki:

     x = a

while True:

     y = x * (x + 2) * (x - 3)

     ki.write(f"{x}\t{y}\n")

     x += d

    if not (x > b):

          break

Ez a sor importálja a math modult. Bekéri a felhasználótól a kezdőértéket, végértéket és lépésközt, majd ezeket listába rendezi.

Az első értéket (kezdőérték) lebegőpontos számmá alakítja.

A második értéket (végérték) lebegőpontos számmá alakítja.

A harmadik értéket (lépésköz) lebegőpontos számmá alakítja.

Megnyit egy fájlt "fuggveny.ki" néven írásra.

Az x változót a kezdőértékkel inicializálja.

Végtelen ciklust indít.

Kiszámítja az y értékét az adott x-re.

Kiírja az x és y értékeket a fájlba tabulátorral elválasztva.

Az x értékét növeli a lépésközzel.

Ellenőrzi, hogy az x értéke meghaladja-e a végértéket.

Ha az x értéke nem haladja meg a végértéket, kilép a ciklusból.

Az örök idő tükrének legendája 

A világ kezdete óta létezik egy ősi tárgy, amelyet az Örök Idő Tükrének neveznek. Ez a tükör nem egyszerűen egy kézzelfogható eszköz, hanem az idő és tér esszenciájának megtestesülése. Legendák szerint a tükör képes megmutatni azt az életpillanatot, amely leginkább formálta a múltat, és meghatározza a jövőt. Egyetlen lélek sem érinthette meg a tükröt anélkül, hogy ne nézzen szembe saját igazságával.

A tükör az Idők Csarnokában állt, elrejtve az emberek elől egy eldugott völgy mélyén, amelyet örökké mozgó hegyek vettek körül. Az őrzéséért az Idő Mestere felelt, aki maga sem volt teljes ember – lényének egy része az idő része volt, másik része pedig a pillanatokból táplálkozott, amelyek emlékké váltak.

Egy nap egy fiatal tudós, Lánya, felfedezte a tükör létezésének titkát. Ő nem pusztán kíváncsi volt: egész életét arra szentelte, hogy megértse, miért működik az idő úgy, ahogy. Lánya meg volt győződve arról, hogy az idő nem lineáris, hanem egy összetett háló, amely mindannyiunk döntéseitől függ. Az Idők Csarnokának megtalálása számára nem csak tudományos cél volt, hanem személyes küldetés is.

Hosszú évek kutatása és megpróbáltatásai után Lánya elérte a hegyeket, amelyek mozgása folytonosan változott, mintha el akarnák rejteni a völgyet. Ahogy belépett a csarnokba, a tükör előtt egy algoritmushoz hasonlatos próbatétel várta – meg kellett értenie az idő titkait matematikai pontossággal. Az őt segítő kód így kezdődött:

import math

print("Az idő kezdő és végpontjait állítsd be, valamint az értékeit.") 

values = input("Kezdőérték, végpont és lépésköz (a b d): ").split() 

a = float(values[0]) 

b = float(values[1]) 

d = float(values[2])

Lánya felismerte, hogy a kezdőértékek nem csupán számok, hanem maguk az élet pillanatai, amelyek minden döntést befolyásolnak. A tükör pontosan e három értéket kérte tőle: a jelen pillanatot, a jövő célját és a lépéseket, amelyek oda vezetnek.

Ahogy haladt előre, egy végtelen ciklus kezdődött, amely az idő folyamatosságát szimbolizálta. Lánya minden pillanatot megvizsgált, és megtalálta annak megfelelő "függvényértékét", amely megmutatta, hogyan kapcsolódnak az idő szálai egymáshoz:

with open("idopillanatok.ki", "w") as ki:

     x = a 

while True: 

     y = x * (x + 2) * (x - 3) 

      ki.write(f"{x}\t{y}\n") 

      x += d 

      if not (x > b): 

           break

Lánya ezzel a kóddal kiszámolta minden pillanat jelentőségét, és az eredményeket a Tükör szívébe "írta". A tükör fénye ekkor elkezdett ragyogni, mint egy csillag, amely képes minden döntést megvilágítani. Az idő igazsága feltárult előtte: minden pillanat összefügg az előtte lévővel, és hatással van arra, ami utána következik.

Ahogy megértette a tükör titkát, Lánya rájött, hogy nem az időt kell irányítani, hanem harmóniában élni vele. A tükör visszaverte az ő igazságát: a legfontosabb döntés az, amelyben felismerjük, hogy az idő egy ajándék, amelyet meg kell becsülnünk.

Az Örök Idő Tükrének történetét azóta azok mesélik tovább, akik képesek megérteni az idő titkait, és tudják, hogy minden pillanat egy ajándék, amelyet tisztelni kell. Lánya neve pedig örökké ott ragyog a tükör felületén, emlékeztetve az Univerzumot az idő törvényeire.