import os

# Karakterpozíció beállítása (Windows only)

def gotoxy(x, y):

os.system(f"echo \033[{y};{x}H") # Alternatíva, nem mindig megbízható termináltól függően

n = 14

varosok = []

# Beolvasás a "karakterek.txt" fájlból

with open("karakterek.txt", "r", encoding="utf-8") as be:

     for i in range(n + 1):

          sor = be.readline()

if not sor:

    break

parts = sor.strip().split()

if len(parts) >= 3:

     y, x, varos = int(parts[0]), int(parts[1]), parts[2]

y -= 3

x += 10

varosok.append((y, x, varos))

# Kiírás a "varosok.ki" fájlba

with open("varosok.ki", "w", encoding="utf-8") as ki:

      for y, x, varos in varosok:

          ki.write(f"{y} {x} {varos}\n")

# Második lépés: fájl újraolvasása és a konzolra rajzolás

# Ez itt csak szimuláció, mivel a terminálok nagy része nem támogatja a pontos pozícionálást.

print("\n--- Városmegjelenítés ---\n")

with open("varosok.ki", "r", encoding="utf-8") as be:

    for i in range(n + 1):

        sor = be.readline()

if not sor:

    break

y, x, varos = sor.strip().split()

y, x = int(y), int(x)

print(f"Pozíció ({x},{y}): +{varos}")

A fonál, ami megváltoztatta a világot

Volt egyszer egy kisfiú, akit Dórinak hívtak, és egy apró hegyvidéki faluban élt. Dóri szerette a fonalakat. Igen, fonalakat. Minden színű, vastagságú és hosszúságú gombolyagot gyűjtött — volt narancs, smaragdzöld, levendula... az egész ágya alá becsúsztatta őket.

Egy nap az iskolában a tanító néni elmondta, hogy a városi kórházban a koraszülött babáknak sapkákra és takarókra van szükségük, mert hideg van a kórtermekben. Mindenki bólogatott, de senki sem tett semmit.

Hazafelé menet Dóri egy gondolat piszkálta: "Mi lenne, ha..." Este elővette a legpuhább, meleg színű fonalakat, és nagyanyja mintája alapján elkezdett kötni. Sapkát, takarót, kis zoknit. Minden este csak egy picit haladt, de minden szem fonalat szeretettel készített.

Egy hónap múlva egy doboznyi apró csodát vitt a kórházba. Az ápolónők csak mosolyogtak: – "Ki készítette ezt a rengeteg sapkát?" – "Én… csak gondoltam, hogy segíthetek." – suttogta Dóri.

Azóta a falu iskolája minden évben "Dóri heteket" tart, ahol minden diák megtanul kötni – nem versenyből, nem érdemjegyért, hanem mert egyetlen fonálszem is melegséget vihet oda, ahol a legnagyobb a csend.