68_PYTHON_KAR.py

Karakterek beolvasása a szövegállományból. Írjunk programot, amellyel a Jegyzettömbbel elkészített – ékezetes karaktereket tartalmazó szöveget- átalakíthatjuk, konvertálhatjuk C++ környezetre. Határozzuk meg az ékezetes karakterek kódját!

PAs_KARAKTEREK.py

def ascii(x):

return ord(x)

def _char(x):

return chr(x)

with open("karakterek.txt", "r", encoding="utf-8") as be:

for i in range(1, 23):

     kar = be.read(1)

   if not kar: # Ellenőrizzük, hogy van-e még karakter a fájlban

     break

print(f" ASCII: {ascii(kar)}\t Beírt: {kar}\t")

A kar karakter típusú (char) változóba olvassuk be a karaktereket, és kiiratjuk a karaktert és a karakter kódját is, ami a függvény értéke lesz.

Az állományba 18 ékezetes karaktert írunk, és két sort lezártunk sorvége karakterekkel, ami négy karakter. Ezért olvasunk be 22 karaktert.

A win karakterlánc konstansban megadjuk a Windows karaktereket, a cplussz konstansban a C++ karaktereket.

A kar változóba, egymás után, beolvassuk a szövegállomány összes karakterét, és ha a karakter ékezetes, akkor a megfelelő karakter írja ki a program a karakterek.txt állományba.

Az EOF(be) függvény értéke akkor lesz igaz, ha beolvastuk az utolsó karaktert is.

Határozzuk meg az ékezetes karakterek kódját!

A kar karakter típusú (char) változóba olvassuk be a karaktereket, és kiiratjuk a karaktert és a karakter kódját is, ami a függvény értéke lesz. Az állományba 18 ékezetes karaktert írunk, és két sort lezártunk sorvége karakterekkel, ami négy karakter. Ezért olvasunk be 22 karaktert. A win karakterlánc konstansban megadjuk a Windows karaktereket. A kar változóba, egymás után, beolvassuk a szövegállomány összes karakterét, és ha a karakter ékezetes, akkor a megfelelő karakter írja ki a program a karakterek.txt állományba. Az EOF(be) függvény értéke akkor lesz igaz, ha beolvastuk az utolsó karaktert is.

📖 A Karakterek Meséje – avagy hogyan váltunk Python barátivá

Valahol, mélyen egy számítógép rejtett mappájában, élt egyszer egy szövegfájl, amelyet egyszerűen csak karakterek.txt-nek hívtak. Nem volt benne más, csak ékezetes karakterek – elegáns á-k, kíváncsi é-k, álmodozó ő-k, meg persze néhány sorvége karakter, akik mindig csak új sorokat nyitottak.

Ám nem voltak boldogok. Mindenki tudta, hogy a Python világában ők nem mindig láthatók, és néha zavaros kriksz-krakszokká válnak, ha nem vigyáznak.

Egy nap azonban egy hős Python program érkezett. Neve: PYTHON_KARAKTEREK.py. Bátor, egyszerű és elegáns volt. Feladata: elolvasni a karaktereket és megmenteni őket az ismeretlenségtől. Mindegyik karaktert megszólított:

– "Mondd, kedves karakter, mi a kódod?" – kérdezte.

A karakterek sorra válaszoltak, mire a Python program így szólt:

– "Ne féljetek! Mostantól ismerjük a kódjaitokat. Létrehozunk egy szótárt, amely segít átalakítani titeket más formába!"

És így is lett. Az ő karakterből o lett, az ű karakterből u. Bár kicsit szomorúak voltak, hogy ékezetüket elveszítették, boldogan éltek tovább egy új, kódbarát világban, ahol minden karakter megértette őket.

És a tanulság?

"A karaktereknek is jár a tisztes átalakulás – csak tudni kell, hogyan olvassuk őket."