• Írassuk ki a karaktereket és kódjukat!

for i in range(32, 256):

     print(f"Karakter: {chr(i)}, Kód: {i}")

Hogyan működik a kód:

A range(32, 256) ciklus minden egész számot bejár a 32 és 255 közötti tartományban.

Az chr(i) függvény az adott számhoz tartozó ASCII karaktert adja vissza.

A print függvény minden karaktert és annak kódját szépen kiírja.

Példa Kimenet:

A kód futtatása után a következőhöz hasonló eredményt kapsz:

Karakter: , Kód: 32

Karakter: !, Kód: 33

Karakter: ", Kód: 34

Karakter: #, Kód: 35

...

Karakter: ÿ, Kód: 255

for i in range(32, 256):

     print(f" {chr(i)}\t, {i:03d}", end="")  

for i in range(32, 256): Ez a ciklus az ASCII kódtáblázat 32-es értékétől (első nyomtatható karakter) 255-ig (utolsó gyakori karakter) iterál. A range nem tartalmazza a felső határt, tehát ez pontosan lefedi a kívánt tartományt.

print(f"{i:03d} '{chr(i)}'\t", end="")

Az f"{i:03d}" biztosítja, hogy az ASCII érték háromjegyű legyen, nullákkal kiegészítve (pl. 032).

A chr(iCh) visszaadja az adott ASCII kódhoz tartozó karaktert.

A \t egy tabulátort ad a megjelenítéshez.

Az end="" megakadályozza, hogy az alapértelmezett új sorba törés történjen minden print után.

A Kódbirodalom meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges birodalom, amit úgy hívtak: Kódbirodalom. Ebben a birodalomban rengeteg apró lakó élt – mindegyik lakónak volt egy neve (a Karakter), és volt egy titkos száma (a Kódja).

A király, aki nagyon kíváncsi természetű volt, egyszer így szólt a varázslóhoz, akit mindenki csak Python mesternek hívott:

– Python mester! Szeretném megismerni minden lakómat! Mutasd meg nekem, hogy ki kicsoda!

Python mester elmosolyodott, meglengette a varázspálcáját (amit billentyűzetnek hívtak), és ezt írta

for i in range(32, 256):

     print(f"Karakter: {chr(i)}, Kód: {i}")

És láss csodát! Egy hosszú, színes menet indult el a palota előtt. Jöttek sorban a karakterek: a betűk, a számok, a jelek, de még mókás és furcsa figurák is, akiket csak ritkán látnak emberek.A 32-es számú karakter volt a láthatatlan Űr Herceg, aki csendben suhant el.

A 65-ös számú lovag, Sir A, büszkén lépkedett.
Mellette ott volt Lady B, Count C, és az összes többi jól ismert karakter.
De voltak igazán különleges lények is, mint például a 126-os Hullám, vagy a 169-es Titokzatos Jel.

A király nagyon boldog lett.

– Hát így működik a világom! – mondta meghatottan. – Minden karakternek megvan a maga helye és titkos száma!

Python mester csak mosolygott:

– Igen, felség. A kódban mindenki fontos — még az is, akit ritkán látunk.

És így történt, hogy a Kódbirodalomban azóta is minden karakter büszkén viseli a kódját, mert tudják: ők is részei egy nagy varázslatnak, amit programozásnak hívnak.