SZAM_SZAMJ_INT.py

szam = int(input("Kérem a számot: "))

s = 0

while szam != 0:

     s += szam % 10

     szam = szam // 10

print(f"Összeg: {s}")

A kód részeinek magyarázata:

szam = int(input("Kérem a számot: "))

Ez a sor kéri a felhasználótól, hogy adjon meg egy egész számot. Az int biztosítja, hogy a beírt szám szövegből egész számmá alakuljon.

s = 0

Itt inicializáljuk az s változót 0-ra. Ez fogja tárolni a számjegyek összegét.

while szam != 0:

Egy while ciklus addig fut, amíg a szam nem egyenlő 0-val. Ez biztosítja, hogy minden számjegyet feldolgozzunk.

s += szam % 10

A szam % 10 művelet kiszámolja a szam utolsó számjegyét (például, ha a szam 1234, akkor az eredmény 4). Ezután az értéket hozzáadjuk az s összeghez.

szam = szam // 10

A szam // 10 művelet elhagyja a szam utolsó számjegyét (például, ha a szam 1234, akkor az új érték 123 lesz). Ez előkészíti a következő cikluslépést.

print(f"Összeg: {s}")

Miután a ciklus véget ér, kiírjuk az összegzett értéket (az s változót). Az f-string (f"...") lehetővé teszi, hogy a kiírandó szövegbe változókat ágyazzunk be.

Példa:

Ha a felhasználó a program futtatásakor a 1234 számot adja meg:

Első ciklus: 1234 % 10 = 4, az s = 0 + 4, majd szam = 1234 // 10 = 123.

Második ciklus: 123 % 10 = 3, az s = 4 + 3, majd szam = 123 // 10 = 12.

Harmadik ciklus: 12 % 10 = 2, az s = 7 + 2, majd szam = 12 // 10 = 1.

Negyedik ciklus: 1 % 10 = 1, az s = 9 + 1, majd szam = 1 // 10 = 0

A ciklus leáll, és az összeg: 10.

Az Ezerkétszázharmincnégyes Próbája"

Valamikor régen, a Számok Völgyében élt egy különleges szám, akit 1234-nek neveztek. Nem volt egy közönséges szám, hiszen a számjegyei – az 1, 2, 3 és 4 – különleges összhangban dolgoztak együtt, hogy értelmet adjanak létezésének. Mégis, 1234 bizonytalan volt a saját jelentőségét illetően. "Tudom, hogy nagy vagyok" – mondta magában –, "de vajon mitől válok igazán különlegessé?"

Egy nap elindult, hogy megtudja az igazságot. Hosszú vándorlás után eljutott a Bölcs Összeg Mesteréhez, aki azzal volt híres, hogy minden szám rejtett titkait képes feltárni. 1234 tiszteletteljesen meghajolt előtte, és így szólt: "Bölcs Mester, kérlek, mondd meg nekem, mi tesz engem különlegessé."

Az Összeg Mester elmosolyodott. "Kedves 1234, a válasz benned rejlik. Ahhoz, hogy megértsd magadat, vissza kell térned az alapokhoz, az egyes számjegyeidhez, amelyek téged alkotnak. Ezek együtt határozzák meg az igazi értékedet."

Ezután a mester elővett egy aranyszínű mérleget, amely minden szám titkát képes volt megmutatni. Egyenként vette elő 1234 számjegyeit: először az 1-est helyezte a mérlegre, majd a 2-est, a 3-ast, és végül a 4-est. Minden számjegy hozzájárult az összképhez, és lassan felsejlett a szám igazi természete.

"Nézd" – mondta a mester –, "az összeged 10. Ez azt jelenti, hogy a számod értékét nemcsak a számjegyeid külön-külön határozzák meg, hanem az együttműködésük eredménye. Együtt teremtik meg az egységed, a jelentőséged."

1234 csodálattal figyelte, ahogy felfedte magában ezt az igazságot. Rájött, hogy minden számjegye fontos, és hogy egyik sem érne el ennyit a másik nélkül. Megköszönte az Összeg Mesternek a bölcsességét, és boldogan tért vissza a Számok Völgyébe.

Ettől a naptól kezdve 1234 büszkén hordozta magában a számjegyeinek összegét, tudva, hogy ez teszi őt egésszé. És a Számok Völgyében mindenki megértette: a számokat nemcsak a nagyságuk határozza meg, hanem az is, hogy hogyan működnek együtt az alapjaik – a számjegyeik. 1234 történetét azóta is mesélik, hogy emlékeztessék a számokat a belső értékük fontosságára.