import random

# Felhasználótól kérjük be a dobások számát

n = int(input("n: "))

# Létrehozzuk a dobások számát tároló listát

db = [0] * 6

# Véletlenszerű dobások végrehajtása

for i in range(n):

     v = random.randint(1, 6) # Véletlenszerű dobás 1 és 6 között

     print(v) # Kiírjuk az aktuális dobás értékét

    db[v - 1] += 1 # Frissítjük az adott dobás számát

# Kiírjuk a dobások statisztikáját

for i in range(6):

     print(f"A {i+1}-es dobások száma \t{db[i]}")

Kockadobás története

Egy hideg téli estén Gábor, egy tapasztalt statisztikus, egy régi kávézóban ült, miközben egy félig teli pohár kávét tartott a kezében. Az élet már nem hozott számára sok meglepetést, de ezen a napon egy különös gondolat foglalkoztatta.

"Milyen érdekes lehetne a világot számokban és statisztikákban látni" – morfondírozott, miközben végiggondolta egy régi kísérletet, amit egyetemi évei alatt végeztek. Egy egyszerű kocka, amit nap mint nap dobálnak az emberek, egy tökéletes metafora volt számára. Ahogy egy-egy dobás új eredményt hozott, úgy változott a világ minden egyes pillanata.

Gábor kíváncsian felállt, és az asztalról elővett egy régi, kopott kockát. Kezébe vette, megforgatta, majd halkan elgondolkodott: "Ha egy kockát dobok n alkalommal, hogyan változik a statisztika? Hogyan alakulnak az eredmények?"

Kiválasztotta a dobások számát, beállította a papírt és tollat, majd nekilátott a kísérletnek. A kockát minden dobásnál elengedte, a véletlenszerű eredmények pedig egy-egy számot hoztak. Miközben a kockát dobálta, egy-egy szám kiemelkedett, míg mások elenyésztek.

"Ez az. A 3-as kétszer jött ki, míg a 6-os egyszer" – gondolta, miközben feljegyezte az eredményeket. A dobások előre kiszámíthatatlanok voltak, de a számok folyamatosan formálódva feltárták a rendet a kaotikus rendszerben.

Minden dobás egy új mintát hozott, amely folyamatosan építette az összképet, és bár a kocka véletlenszerű, egyáltalán nem volt véletlen, hogy miként alakultak a statisztikai eredmények.

A kísérlet végeztével Gábor leült, és a kockát figyelve végigpörgette az adatokat. "Milyen paradoxon... a véletlen döntései végül mintát alkotnak. De vajon, ha ez így működik, akkor vajon a világ is ilyen kiszámítható mintákból épül fel?"

A statisztika, a számok, és a véletlen összefonódtak, és Gábor arra a megnyugtató következtetésre jutott, hogy még a legnagyobb káosz is rendet hordoz magában – csak ki kell deríteni, hogyan.