print("\nLefele számolás:") 

N = int(input("Kérem a számot "))

for i in range(N, 0, -1):

     print(f"Python {i}")

print("\nLefelé számolás vége.")

1. Sor: print("\nLefele számolás:")

A print függvény kiírja a "\nLefele számolás:" szöveget a képernyőre, ahol a "\n" új sort jelez. Ez a rész a lefelé számolás kezdetét jelzi.

2. Sor: for i in range(n, 0, -1):A for ciklus segítségével az i változó értékei n-től (inclusive) 0-ig (exclusive) csökkennek. A range(n, 0, -1) kifejezés létrehoz egy sorozatot, amely n-től indul és 0-ig tart (de 0-t nem tartalmazza), és minden lépésben 1-et von le az i értékéből.

3. Sor: print(f"Python{i}")

A print függvény kiírja a képernyőre a Python szöveget és az i értékét. Az f"Python{i}" f-string segítségével az i aktuális értéke a Python szöveg után jelenik meg.

Például, ha a felhasználó 3-at ad meg, akkor a kimenet így fog kinézni:

Lefele számolás:

Python3

Python2

Python1

Az Égbolt Mesemondója: Lyria 

Az univerzum hatalmas csillagszőnyegén, ahol minden fénylő pont egy történetet mesél, élt egy fiatal csillagszámláló, név szerint Lyria. Lyria nem volt hétköznapi csillagszámláló – őt mindig is lenyűgözték a csillagok titkai. Nemcsak megszámolni szerette őket, hanem megérteni, miért ragyognak olyan fényesen, és milyen üzenetet hordoznak magukban.

Egy különösen ragyogó éjszakán, amikor az ég tele volt új csillagokkal, Lyria feltalált egy varázslatos eszközt: egy csillagkódot. Ahogy futtatta a kódot, nemcsak a csillagok számát tárta fel, hanem azok történeteit is. Egy csillag elmesélte, hogyan keletkezett egy távoli galaxisban, egy másik pedig egy régi bolygó lakóiról mesélt, akik szívükbe zárták a fény varázsát.

print("\nLefele számolás:")

🌌 Az univerzum suttogni kezdett Lyriának: "Készülj, mert a csillagok visszafelé mesélnek." A visszaszámlálás nemcsak számokat, hanem emlékeket is hoz.

N = int(input("Kérem a számot "))

🔭 Lyria beállította a csillagkódot. A megadott szám nem csupán egy érték volt – az univerzum azon pontja, ahonnan a történetek visszafelé indulnak.

for i in range(N, 0, -1):

✨ Ahogy a kód elindult, Lyria belépett az időfolyamba. Minden egyes lépés egy csillag múltjába vezetett – egyre mélyebbre az univerzum emlékezetébe.

     print(f"Python {i}")

🌠 "Python {i}" – minden sor egy csillag hangja volt. Egy galaxis születése, egy bolygó álma, egy fénybe zárt titok. Lyria hallgatta, jegyezte, és megőrizte.

print("\nLefelé számolás vége.")

🌙 Amikor a visszaszámlálás véget ért, Lyria tudta: az univerzum meséje újra teljes. A csillagok elmondták, amit el kellett mondani – és az égbolt újra csendbe borult.