19. Háttértárak
19. Háttértárak
Háttértárak
Hova menthetjük az adatokat úgy, hogy azok akkor is megmaradjanak, ha áram nincs?Az egyik leggyakrabban használt háttértártípus a merevlemezes meghajtó, amely egy zárt dobozban elhelyezett, forgó, mágnesesen működő lemezeken tárolja az adatokat.
Ez a típus azonban már nem elég gyors, és a technológiai korlátok miatt nem várható jelentős fejlődés rajta.
Előnye, hogy alacsony költséggel lehetőséget nyújt nagy mennyiségű adat tartós tárolására.
Otthoni számítógépeknél általában elegendő tárkapacitást kínál, de léteznek olyan meghajtók is, amelyek rendkívül nagy adattárolási lehetőséget biztosítanak, például sok videó tartalom mentésére.
▶ Memória (RAM)
▶ Merevlemezes meghajtó (HDD)
Az adatok egységenkénti tartós tárolásának költsége magasabb az SSD-k (szilárdtest-meghajtók) esetében, mint a merevlemezeknél.
Az SSD-k olyan félvezető alapú tárolók, amelyek nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, és az adatok írása, valamint olvasása többszörösen gyorsabb, mint a merevlemezeknél.
Ezek a tárolók működésükben hasonlóak a korábban ismertetett memóriákhoz, emiatt bizonyos helyeken akár úgy is jelölhetik őket, mintha RAM-ok lennének.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ezek a tárolók a memória-szerűen működnek, és áram nélkül sem vesztik el az adataikat, miért nem használjuk őket a számítógépek belső memóriájaként.
A válasz egyszerű: bár az adatok így sem tűnnek el, ezek a háttértárak sokkal lassabbak, így a modern programok futtatásához nem lennének megfelelőek.
Mobil eszközökben, például táblagépekben vagy okostelefonokban, szintén ilyen típusú háttértárakat alkalmaznak.
Itt ezek a tárolók igen nagy kapacitással rendelkezhetnek, ám ez jelentős hatással van az eszközök árára.
Mobil eszközök leírásánál gyakran összekeverik a belső memóriát és a háttértárat, amikor mindkettőt RAM-ként jelölik.
Ha a RAM esetében eltérő kapacitásértékek jelennek meg, általában a kisebb érték a belső memóriát, míg a nagyobb érték a háttértárat jelöli.